Életének 90 évében elhunyt dr. Szabó József tanítóképző intézeti és főiskolai tanár egyetemünk jogelődjének oktatója. Egyik alapítója volt a nyíregyházi tanítóképzőnek, a beregszászi magyar tanítóképzés ügyét pedig negyven évig szolgálta. Halálával a nyíregyházi középfokú tanárképzés utolsó tanára távozott. Halálhírét családja közölte. Hamvait a nyíregyházi józsavárosi "Istenszülő elszenderedése" görögkatolikus templom (Korányi Frigyes u. 15.) urnatemetőjében helyezik örök nyugalomra, 2022. július 21-én (csütörtökön) 15:00 órakor.
Dr. Szabó József 1932. július 9-én született Tiszaeszláron paraszti családban. Az elemi és polgári iskola elvégzése után a Nyíregyházi Állami Tanítóképző diákja lett, ahol 1953-ban érettségizett. Még ebben az évben megkezdte egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol 1958-ban történelem-pedagógia szakon szerzett oklevelet. Hivatástudata szempontjából meghatározó volt az Eötvös Kollégium, annak szellemisége, mely megőrizte a nagy múltú intézmény pedagógusképzésének ideálját. Pedagógusi pályája egykori tanítóképzőjében indult, majd 1968 szeptemberétől lett tagja a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Pedagógia Tanszéke oktatói közösségének, ahol 1995 decemberéig, nyugdíjba vonulásáig folytatta nevelő-oktató, kutató tevékenységét. Tudományos előrehaladásának meghatározó állomása volt neveléstörténeti doktori disszertációjának 1975-ben történt megvédése a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A főiskolán tanár és tanító szakos hallgatók számára elsősorban neveléstörténeti előadásokat és szemináriumokat vezetett és aktívan részt vett a hallgatók gyakorlati képzésében. Kutatómunkát a művelődés- és helytörténet területén folytatott. Több, mint negyven tanulmánya jelent meg helyi és országos kötetekben, folyóiratokban. Széles körű kapcsolatokat ápolt levéltárak, pedagógusképző, nevelés- és művelődéstörténeti intézmények kutatóival. A Pedagógia Tanszéken előbb tanszékvezető-helyettesi, majd tanszékvezetői feladatokat látott el, vezette a neveléstörténeti tanszéki szakcsoportot. Helyettes elnöke volt a Tanulmányi Bizottságnak és tagja volt a Tudományos Bizottságnak. Felsőoktatásban végzett tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el: Miniszteri dicséret, Pedagógus Szolgálati Emlékérem, Kiváló munkáért kitüntetés, főtanácsosi kinevezés. Munkájának legnagyobb elismerése a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetés volt. Nyugállományba vonulása után néhány évig tanított Beregszászon, az ottani magyar nyelvű pedagógusképzést segítve a megerősödésben. Alapító tagja volt több társaságnak: így a Magyar Comenius Társaságnak, a Bessenyei Társaságnak, a Kodály Társaságnak.
Dr. Szabó Józseftől őszinte fejhajtással búcsúzik az Alkalmazott Humántudományok Intézete Pedagógia és Andragógia Tanszékének valamennyi volt és jelenlegi oktatója.
